"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."
most hogy már nincs talán rájövök hogy mennyit jelentett Ő nekem...
nem tudom hogy elmúlik e ez a hiányérzet..vagy erősödik...de ma mindent elkövettem hogy érezzem egy picit...
szinte könyörgött előtte hogy olvassam ki a kis herceget..mert az egyik kedvenc könyve...nem és nem és nem
de ma megkerestem itthon..és kivégeztem 2 óra alatt...
és baromi szar belegondolni hogy szabad..bárki lecsaphat rá...jó én sosem birtokoltam..az emberek nem birtokolják egymást..hanem..mindennap választják a másikat...és én mindennap őt választottam...akármennyi kétség volt bennem vagy félelem...
de éjfél körül nem őt választottam ...hanem magamat..
2010. március 7., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
"Ostoba voltam -mondta végül a kis hercegnek.-Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni."
Megjegyzés küldése