#

elhagytam magam a hét elején...

nem tudom mi történt...miért éreztem már megint  úgy  magam ..mint egy ázott kutya..akit kitettek a főút mellé



erősnek mutatom magam..mindig ilyen voltam....és tényleg kevesen tudják rólam hogy egy túl érzékeny és nagyon könnyen elbizonytalanítható személy lennék
mostanában már ezt sem tudtam "titkolni"..futóhomokra léptem...

most ez van
kíváncsi vagyok..kinek mit mond ez a kép







ha arra gondoltál hogy elveszett...valamit kereső...szomorú...de nem remény vesztett...talált..a lényeg most ennyi
nem gondoltam jobban bele hogy miért csak a fél oldalamat örökítettem meg....kivasalt hajjal..lefele is nézhettem volna..
tudatalatti..biztosan erről lehet szó=DD
mert nem találom magam..elvesztem..elveszítettem a másik felem..a hajnak is meg van a maga oka....

leakarok tisztulni...és hagyni a kusza dolgokat
tisztán látni
mert nagy rumli az egész fejem...és mindnehol ? ? ? ? ?-be  botlok.

továbbá..bosszant..zavar.és megrémít az hogy nem érzem amit kellene...
nem akarok Ráhúzni szerepeket...nem akarom elkövetni a tipikus Döniz hibákat..
így hát várok...és próbálok nem görcsölni annyira...mert görcsösen akarom Őt...és lehet pont ezzel fogom magamtól eltaszítani...
türelmes vagyok..talán ez megmaradt a régebbi énemből...lehet előbb megkéne újra találni..ismerni magam..és azután...gondolkodni többes számban...   erre látok nagyobb esélyt
rég volt hogy nem  a boldogság keresését tartottam az első helyen...igaz inkább ő talált meg engem..
ki kell békülnöm a lényemmel...mert csak ezután békülhetek ki a világgal...amíg nem érzem a bőrömben jól magam..addig a világ is egy elcseszett tér lesz..faszlámákkal