R.I.P

a hét elején kaptuk a hírt miszerint meghalt volt matek tanárunk

én már tényleg azt hittem hogy jól lesz ..szeptembertől újra tanított..igaz hogy nagyon minimálisan és minket is lekellett adnia 2 éve...de visssszajött...
feltűnt hogy rég láttam  a folyosón elmenni..mivel az osztálytermünk a tanári mellett van és elég sok időt töltünk előtte..ott ahol az élet sosem áll(t) meg

eddig
de tegnap amikor mentem fel a lépcsőn..
tetejére érve az első dolog amit láttam...a gyertya fényben megvilágított kép..háttérben  a fekete fal..és a virágok..amik ontották a szomorúság bűzét..

30 év
ennyi időt töltött el a suliban
amikor megtudtuk hogy elment ..kiálltunk az ablakba Tammal meg Dudival...és olyan fura érzésem volt..még mindig ott volt a suliban..a folyosón..az tablókon...és tudom sosem lesz máshogy
ahogy kinéztünk az ablakon..elkezdett cseperegni az eső...kb 1 percig...és azon gondolkoztam hogy abban a pillanatban minden diák és tanár adott érte pár könnycseppet...ami ráhullott az iskola falaira

tudom....mindent mélyen megélek..és átérzek..de ez van..
mi voltunk a kedvenc osztálya...
az biztos hogy nem én voltam a kedvenc diákja..mivel egyik félévkor majdnem buktam..de nem is ez számít
hogy nem tudtam megoldani a  masszív 5.es feladatait...és nem jelentkeztem..amire rámondhatta hogy így fogom e az HBO-t...és nem zseléztem a hajam ..amire rávágta egyszer Adriánnak hogy biztos viagrát kent rá hogy így feláll...

már is jobb hogy ezeket kiírtam magamból...
nem állt közel hozzám..de másfél évig a napjaim része volt...
és most megijedtem..hogy csak így egyik percről a másikra..vége lehet mindennek
az én világomban ilyen nincs...

hétfőn temetés...
ott lesz az egész osztály
nem akarok mennni
még sosem voltam temetésen
félek
nem tudom mit fog belőlem kiváltani