lack of colour*

ma minden olyan fehér volt..és én voltam a fekete pont a város közepén.

most valahogy a hóesés sem tudott felvidítani...főleg akkor amikor méterenként 1 kiló havat kaptam az arcomba..

igaz az már  elég vicces volt..ahogyan zenét hallgattam..elég hangosan órán..és néztem a tanárra..aki hülyén gesztikulált..és közben nem értettem semmit abból amit mondott..csak néztem előre és mosolyogtam..amikor dühös volt a nagy zaj miatt.. lassabban mozgott  a szemeimben...néha átváltozott egy vadállattá...ami vicsorog ránk a hatlamas krétás szemfogaival...és egy mozdulattal átugorja az osztálytermet...egy pillanat alatt már a fülemnél volt...a lehelletével is csupa fehér por jött ki...ahogy ordított rám..de nem érdekelt..csak néztem előre ..és lassan egy görbület jelent meg az arcomon..

délután már nem tudtam ennyire elrugaszkodni a földtől...
annyira szeretem a valóságot hogy az már fáj...és még nem is beszélve az emberi hülyeségekről..

jó lenne ha egy anyukát nem a saját álmai érdekelnék..amiket megvalósíthat a lányán keresztül...és hagyná élni Őt...és az sem lenne rossz ha szemelőtt tartaná ezt a célt..."akárhogy is de szeretném ha boldog lenne  a gyerekem"..ja meg azt ..hogy .."ami igazán fontos..az a szemnek  láthatatlan..."
jó lenne..már minden jobb lenne...ha nem lenne  iylen bonyolult..és önző..és összetett ez az egész ügy.

<nagyon hiányzik...a zöldesbarna foltom>