ha már előjött ez az egész
. . .
nem értem..én már tényleg nem..
sokan összekeverik a fellángolást.. és a szerelmet..vagy nem értékelik eléggé..
életemben 2 szer voltam hihetetlenül szerelmes...
és büszke vagyok rá hogy nem vagyok ribi=D..mármint próbálok nem az lenni
nem sok "kaland" fűződik hozzám..de szilveszterkor sajnos annyira carpe diem hangulatba kerültem hogy engedtem valakinek..(.nem nem..nekem a szexhez szerelem kell..nem arról van szó=D)
és akit életemben akkor láttam elsőnek..és nem tudtam róla szinte semmit..rám néz és komolyan közli velem hogy : "szeretlek"
na ezen a ponton én szétröhögtem magam...
tényleg már itt tartunk?
én hiszek a varázsban...hiszem hogy a szerelem elérhet minket első látásra...
lehet túl naív vagyok..és túlságosan elránt az álmodozós énem...ami a romantikát igenis igényli..
és tényleg hol is a romantika?
de az biztos nehezen mondom ki azt a szót...mert komolyan gondolom..és nem akarok vele dobálózni mint egy hülyeséggel....mert nekem nem az..és van súlya...
emlékszem...
kimondtam..
nem hallottam...pedig szólt a zene
lelassult minden
és azt hittem elájulok...de gyorsan magához húzott...és megmentett
ezt az érzést sem adnám oda semmiért...
2010. január 26., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése