too many questions

Mood: boldogan elvont..fűszerezve álmokkal.

Priscilla Ahn - Dream

I was a little girl alone in my little world who dreamed of a little home for me.

I played pretend between the trees, and fed my houseguests bark and leaves, and laughed in my pretty bed of green.

I had a dream

That I could fly from the highest swing.

I had a dream.

Long walks in the dark through woods grown behind the park, I asked God who I'm supposed to be.

The stars smiled down on me, God answered in silent reverie. I said a prayer and fell asleep.

I had a dream...

Now I'm old and feeling grey. I don't know what's left to say about this life I'm willing to leave.

I lived it full and I lived it well, there's many tales I've lived to tell. I'm ready now, I'm ready now, I'm ready now to fly from the highest wing.

I had a dream

 

 

 

ezt a számot hallgatom újra és újra...de nem hiszem hogy megtalálnám a válaszokat a kérdéseimre.
miért élünk?...kiért?....mi célja az életnek velünk?..mi lehet a halál után?..
csak akkor tudhatom meg...mikor már elhagyom ezt a világot..talán akkor már világos lesz az egész...
milyen irónikus..pont hogy elhagyod az életet akkor jössz rá mindenre...végig pörög előtted az életed...azok a képek ..szavak..amik igazán nyomott hagytak benned..

mennyit tudnék erről beszélni....

te milyen zenére halnál meg legszivesebben?..ha lehet ilyet kérdezni...
sokszor volt az már  hogy hallgattam egy számot.. és azt mondtam..na igen..ez jöhetne a képek alá..
de ismerek én szebbet a barátaim..szeretteim hangjánál?
nem..nem akarok idegen hangjával elbúcsúzni a világtól...
hallani akarom a nevetéseket...ahogy kiejtik a nevem..ahogy a legszebb szavakat suttogják nekem..

ne érts félre..nem vagyok én halál imádó..sem egy pesszimista ember..na jó azért néha  bekopogtat ő is az ajtómon..=)..
csak kíváncsi..de az nagyon..

egyszer meghaltam
álmomban történt
nem tudom mikor volt..1 éve lassan..
de tisztán emlékszem rá

egy vonat baleset volt...kisiklott egy vonat....én meg  ugye álltam és vártam a peronon..a vasgodzilla meg csak úgy száguldott felém..miközben felborult..
megláttam..és rohantam..éreztem ahogy dobog a szívem..éreztem a vas és cigi szag keverékét..ami mindig is ott lebeg az állomás felett...
rohantam rohantam..majd  minden lelassult...és éreztem hogy elér...egyre jobban körül vett a sötétség...és már szinte lebegtem...ahogyan láttam felülről a városomat...megköszöntem hogy élhettem..és elbúcsúztam az élettől..
még most is összegyűl a sósfolyam a szememben..
hihetetlen volt
egyszerre éreztem fájdalmat..bátorságot..köszönetet..félelmet..alázatot..és beletörődést
_______

egyszer élünk..ezért kell igazán élni.. és hozzá tenném ezért sokáig!!=D..

de  biztos hogy csak egy életünk van..?..honnan tudhatnánk?!..
én hiszek a reinkarnációban.

az biztos egy ember nem csak egy pillanat alatt halhat meg..
rengeteg olyan dolog van..amitől az emberben meghalnak..érzések..vágyak..álmok..
vagyis halálosan csalódik valamiben vagy valakiben...
talán az életben..egy emberben..bármiben..