In medias res...

In medias res...

Az álmokról...

Nem maradt más..már megint csak a "csodaországom".
Csalódás ért. Nem szerelmi.mert az már régen nem volt szerelem.Inkább egy világban való csalódás.
Mára mindenki tudja hogy nincs igaz mondó ember a földön.. talán ezért.A szavak már nem hitelesek..elveszítették értékeiket.
Az első pár csalódás után..felsem veszed a többit..vagy eljelentéktelenedik a szemedben.Egyszerűen csak megszoktad.
De az amikor összeomlik a világod amiben igazán hiszel ...az tud fájni. Egy szótól egy tettől az egész ami a kezedben volt hamu lesz szélnek eresztve.Hallod ahogy szétreped(sz)...a robbanást ami daravokra szaggatja azt ami fontos volt valaha..amiben hittél...

Megélt és képzelt jelenetek alkották nálam azt a a bolygót. Ahol csak két ember létezett.Egy megírt hálátlan szereppel a zsebükben. Nem..nem Ádám és Éva.. Úgy túl könnyű lett volna.

A szereplők változnak...ahogyan a fejezetek is..de a vége mindig  ugyanaz.Nem marad semmid. Ijesztő lehet..de a legjobb építőanyagot is így hívják=)

Így nincs más mint a csodaországom.a képzelet ereje. ami megmaradt saját magamból. Fura ezt leírni,belegondolni és érezni.
 Rég volt már hogy keresnem kellett önmagam. Ezt nem úgy értem hogy olyan sokáig uraltam volna testemet lelkemet...inkább arra gondolok hogy elveszítettem. Elfelejtettem hogy ki is vagyok én. Elfelejtették velem.